Tovább a tartalomhoz

Feloldás és folytonosság

Visszhangok

„A halottak az élők emlékezetében élnek.”
— Cicero


A visszhang (Echo) tett, döntés vagy esemény, amit a karakter hordozni választ. Ez annak a kézzelfogható nyoma, hogy mi számít neki — személyes, közös, vagy közösséget formáló —, és a folytonosság sarokköve, amikor az egyének elbuknak.

A játékos tesz visszhanggá egy pillanatot. A mesélő csak hangnem vagy nyílt ostobaság miatt vétózhat. Egy vagy két visszhang a karakteralkotásnál kimondható; újak akkor születnek, amikor egy tett megérdemli.

Súly Név Jelentés
1 Egyéni (Individual) Csak a karakter ismeri és viseli
2 Csoportos (Group) Kis kör osztja; önmagában nem mozdít sorsot
3 Sorsdöntő (Pivotal) A közösséghez kötött; sorsot mozdíthat

Visszhang teherbírás (Capacity) = max(erő, ügyesség) + értelem + tekintély.

Feltétel Hatás
Összes visszhangsúly > teherbírás −1 kocka minden dobáson, ami a karakter bármely visszhangját érinti
Egyáltalán nincs visszhang (hanyatlás (Decadence)) −1 kocka minden dobáson

A felidézés (Invocation): ha egy dobás kontextusa illik a karakter egyik visszhangjához, a játékos egy extra erőfeszítés-kockát (Exertion) fektethet bele a rendes egykockás határon túl. Lásd a kockakészlet felépítését.



Egy visszhang akkor zárul le, ha az asztal egyetért: az eredeti gond elrendeződött, eltört, túllépett rajta, vagy irrelevánssá vált. A lezárás egyet ad ezekből:

  • személyes vonást (Trait)
  • viszonyt, szívességet vagy állásmozgást
  • narratív eseményt vagy rögzített tényt
  • ha sorsdöntő (Pivotal Echo): egy sors elmozdulását, és bekerülést az alapítómítoszok közé

A személyes (1 súlyú) visszhangok általában a karakterrel halnak, hacsak fel nem emelik őket. A csoportos és sorsdöntő visszhangok megmaradnak, és utódok igényelhetik őket — örökségként is (visszhang, amit a mesélővel faragtok, nem külön rendszer).

A hierarchiaemelkedés gyakran akkor indul, ha pártfogás vagy horog visszhanggá válik; a lezárás dönti el a fel- vagy lejutást (Hierarchiák).


A közösségnek öt lágy mértéke van: a sorsok (Fortunes). Soha nem adnak abszolút számot (nincs marhalétszám, nincs pontos népszámlálás).

A sorsok nem második karakterlap. Öt van: életerő (Vitality), összetartás (Cohesion), bőség (Surplus), ismertség (Standing), hagyomány (Tradition). A közösséget írják le egészében — milyen egészséges, táplált, összetartó, mennyire tartanak tőle, mennyire hisz magában átlagban. Ez minden találkozást színez: játékoskaraktert és NPC-t, barátot és ellenséget. Egy falu bőség 0-n nem „ugyanaz a jelenet más kockával”; az éhség, a vékony készlet és a hiány szaga bejár minden csarnokot és utat. Alacsony összetartás gyanút kever a beszédbe még szövetségesek között is. Magas ismertség azt jelenti, a kívülállók a közösség bárkivel óvatosabban vagy udvariasabban bánnak. A mesélő a sorsokat környezeti nyomásként és alkalomként használja — jelenetkeret, NPC viselkedése, milyen a „hétköznapi élet” —, nem módosítók halmazaként, amit minden dobásra rászór.

Életerő

Nép és egészség — hány kéz maradt, mennyi veszteséget bír még a csoport, mielőtt eltörne.

Összetartás

Belső bizalom és rend — együtt cselekszik-e még a rokonság, vagy magánintrikákra foszlik.

Bőség

Étel, szerszám, készlet — az anyagi párna a hétköznapi tél és a kétségbeesés között.

Ismertség

Hogyan látják a közösséget kívülről — szerződések, félelem, tisztelet, és a név súlya.

Hagyomány

Közös emlékezet és önhit — tudás, szokás, és amit a nép még magáról tud.

Mind az öt sors ugyanazt a lágy skálát használja. A fenti oszlopok a mit mérik; a skála a milyen magasan áll. Az értékelés benyomás, nem könyv.

Érték Állapot Hogyan hat az asztalon
0 Válság A hiány látható és állandó — szinte minden jelenetet nyomjon, ami azt a sorsot érinti.
1 Szűkös Vékony tartalék; az emberek érzik; a hétköznapi terv több ideget és több gondot kíván.
2 Tartós Ennél a népnél a rendes — sem lakoma, sem zuhanás.
3 Bőséges Van levegő; kívülálló és tag egyaránt többletet, magabiztosságot vagy erőt lát abban a tartományban.

A kezdő sorsokat lágy benyomásként szabjátok meg a Kampányelőkészítésben. A korai játék megerősíti vagy javítja őket. Az automatizálás jegyzi az öt értéket az aktív közösséghez.


A három legutóbbi lezárt sorsdöntő visszhang lesz a közösség aktív alapítómítosza (Foundation Myth). A régiek kiesnek az aktív készletből, ahogy új sorsdöntő események lépnek a helyükre.

Az alapítómítosz lényeges, szűk hatást gyakorol egy meghatározott tethalmazra. A hatások kapcsolhatók és összeadhatók: a mesélő a mítoszt mechanikai horgok kombinálásával faragja (csak mesélői eszköz az automatizálásban). Lehetséges hatás-összetevők:

  • ingyen extra erőfeszítés-kocka, vagy kényszerített extra erőfeszítés, illő dobásokon
  • helyzeti előny vagy hátrány
  • egy vagy több konkrét lap rögzítve az ómenkockára közösségre illő dobásokon
  • extra vagy csökkentett gyakorlat (Practice) illő jártasságokon
  • hatás a sodrás kiindulópontjára és váltási küszöbeire
  • ideiglenes vagy állandó vonás, ami a közösség minden tagjának jár (vagy tilos)

Kiváltás: mint a visszhang felidézése, a dobásnak kifejezetten jelölnie kell, hogy egy alapítómítosz érvényes (mesélő vagy automatizálási dobásmenet). A szabad próza önmagában nem indít hatást.

Kidolgozott mítosz — Az ár, amit fizettünk

Szakasz: „Kidolgozott mítosz — Az ár, amit fizettünk”

Egy veterán, akit gyerekként rabszolgatartók vittek el — szülei megölve, évek láncban — vadászott a férfira, aki tette. A vadászat nem csak az övé volt. A közösség, amely elrejtette, etette, és eltemette a holtakat, a tettet sorsdöntő visszhanggá tette. Amikor lezárult, alapítómítosz lett.

Az ár, amit fizettünk (aktív mítosz):

  • Illő, jelölt dobáson rabszolgatartók vagy rabszolgaszedés ellen: a cselekvő ingyen extra erőfeszítés-kockát fektethet bele (nem a készletből jön).
  • Az utcai tájékozódás gyakorlata illő munkán úgy számít, mintha az irányító adottság 3 lenne (küszöb felezve), még ha a karakter ravaszsága 1 vagy 2.

Ugyanaz a dobás — mítosz ki / be

Egy közösségtag rabszolgatartó tábort keres a város sikátoraiban. Utcai tájékozódás, ravaszság 2. Csak akkor jelölve a rabszolgatartók ellen, ha a mítosz be van kapcsolva.

Jelölés: nincs. Hétköznapi utcai tájékozódás. Erőfeszítés, ha a készletből fektet bele. Gyakorlat az adottság-2 küszöbön (alap 24 vagy 48, a jelenlegi foktól függően).

A tábor csak még egy veszélyes sikátor. A közösség emlékezete nem segít a kockán.

A mítoszok élnek. Későbbi események erősíthetik, megromolhatják, vagy felülírhatják őket. Így élik túl a karakter legnagyobb tettei a karaktert, és formálják át a közösséget, ami marad.

Kapcsolódó: Bevezetés (folytonosság), Karakteralkotás, Automatizálás.